Tanulás elmélete

Mi az a tanulás?

A tanulás tapasztalataink eredményeként a magatartás viszonylag tartós változása következik be (fordítva nem igaz: a magatartás változása nem csak tanulás következménye).

A tanulás folyamata közvetlenül nehezen megfigyelhető, tényére következményeiből következtethetünk (máshogy cselekszik, mint eddig).

A tanulás tapasztalat eredménye: napjaink egyik legelterjedtebb magatartásfejlesztési filozófiája a tapasztalati tanulás (experiential learning).

A fenti értelmezés szerint az iskolai tanulás még nem feltétlenül eredményez tanulást: az elméleti képzés csak a gondolkodási sémáinkat rendezi át, ezeket a gyakorlatban ki kell próbálni, s csak ez eredményez tényleges viselkedésváltozást.

Miként tanulunk?

  • klasszikus kondicionálás elmélete
  • operáns kondicionálás elmélete
  • komplex tanulás

Közös bennük, hogy a tanulás asszociációkon keresztül történik (azaz annak felismerésén, hogy bizonyos események bekövetkezése együtt jár).

1. Klasszikus kondicionálás elmélete

Tanulási modellje: Pavlov: kutya – fény – nyálelválasztás. Lényege, hogy bizonyos ingerekkel olyan viselkedési válaszokat alakítsunk ki, amelyek eredetileg más ingerekhez kapcsolódtak.

Először egy olyan inger–válasz kapcsolatra van szükség, amely reflexszerűen eredményezi a kívánt magatartást. Ezután lehet az eredeti ingert egy másikkal társítani. Végül a másik inger önmagában is elegendő lesz a válasz kiváltásához.

A szervezeti gyakorlatban viszonylag ritka a klasszikus kondicionáláson alapuló magatartásváltoztatás.

2. Az operáns kondicionálás elmélete

E szerint a magatartás a következményei függvényében változik. Az emberek megtanulnak úgy viselkedni, hogy megkapják a jutalmat vagy elkerüljék a büntetést.

Tehát önkéntes és tanult, szemben a reflexszerűen működő nem tanult magatartásokkal.

Skinner: nagyobb valószínűséggel ismétlünk olyan magatartásokat, amelyeket pozitívan megerősítenek (a nem jutalmazott vagy büntetett viselkedést pedig kisebb valószínűséggel).

Az operáns kondicionáláson alapuló tanulás gyakori a szervezetek életében. Látni kell, hogy az operáns tanulás révén a cél gyakran a jutalom és nem maga az új magatartás (így a kilátásba helyezett jutalmak negatív magatartásokat is eredményezhetnek: pl. házi dolgozatok egymásról való lemásolása).

Azt is szem előtt kell tartani, hogy ha a kívánt magatartást nem követi jutalom, akkor a kívánt magatartás újbóli bekövetkezésének valószínűsége csökkenhet.

Elkerülő és menekülő tanulás: a kívánt viselkedést azzal érjük el, hogy megtanítjuk más viselkedés negatív következményeire, vagy bemutatjuk, hogyan előzhet meg számára kedvezőtlen következményeket (pl. késés esetén –1 fizetett munkaóra).

3. A társas tanulás elmélete

Helyettesítő tanulás: „más kárán tanul az okos” Þ megnyílik a megfigyelés útján való tanulás lehetősége; nem a tényleges, hanem az észlelt következmények befolyásolnak.

A helyettesítő tanuláshoz a következő feltételeknek kell teljesülniük:

  1. a tanulónak fel kell figyelni a modellezendő személyre
  2. a modellezéshez kellő mennyiségű információ kell
  3. rendelkeznie kell a modellezni kívánt cselekvéshez szükséges elégséges készségekkel, képességekkel
  4. az így kialakított, modellezett viselkedéstől várunk valamit: jutalmat, elismerést, pozitív megerősítést

E forma nagyon gyakori mind a munkahelyen, mind a hétköznapi életben (tanulunk könyvekből, TV-ből, mások történeteiből stb.)

A szervezetek életében az egyik legfontosabb tanulási folyamat az új egyén beilleszkedése az adott közösségbe (szocializáció).

4. Komplex tanulás

A legösszetettebb tanulási forma. Lényege, hogy az intelligens ember a világ számos tényét gondolatilag leképzi és ezeken a gondolati képeken (mentális reprezentációkon) hajt végre különböző logikai műveleteket. A tanulás alapjául tehát gondolati „szimulációk” szolgálnak.

A tanulás során kognitív térképeket használunk, melyek egyedi tapasztalatainkból, hiedelmeinkből, értékeinkből építkeznek. Ezek a térképek az oksági kapcsolatokról alkotott hiedelmeinket jelenítik meg: kiemelik a fontos dolgokat, megmutatják azok egymásra hatását és a hatás erősségét.

5. Tudatos-tudattalan tanulás

Cselekedeteinknek, magatartásunknak sok rutinszerű eleme van.

Miller: kimutatta, hogy egy átlagos képességű ember egyidejűleg tudatosan 7±2 információt, ingert tud kezelni. Tudatos értelmünkkel tehát képtelenek lennénk megérteni végtelenül bonyolult, összetett környezetünket.

Szerencsére rengeteg olyan viselkedési mintánk van, amelyet nem kell ezen a tudatos információfeldolgozó csatornán keresztülvinni, mégis működnek (pl. úszás, biciklizés)  – cselekvésünk ez esetekben rutinszerű: egyetlen eleme sem jelenik meg tudatos elménkben.

Tanulásunk végeredménye sok esetben egy rutinszerűen gyakorolt cselekvés, melyet négylépcsős folyamat eredményeként érhetünk el:

  1. tudattalan hozzá nem értés (unconscious incompetence): nemcsak azt nem tudjuk, hogyan kell valamit csinálni, de még azt sem tudjuk, hogy mindezt nem tudjuk
  2. tudatos hozzá nem értés (conscious incompetence): felfedezzük korlátainkat, rájövünk, mi mindenre van még szükségünk
  3. tudatos hozzáértés (conscious competence): ebben a fázisban tanuljuk a legtöbbet, lassan elsajátítva a szükséges tudást
  4. tudattalan hozzáértés (unconscious competence): összeáll minden apró részlet, a végrehajtást rutinszerűen előhívható magatar­tásra bízzuk, felszabadítva tudatos figyelmünk csatornáit más dolgokra.

6.  A változások tanulása: kiolvasztás, változtatás, visszafagyasztás

Lewin: egy kialakult magatartás megváltoztatásához 3 lépcsőben juthatunk el:

  1. kiolvasztjuk a jelenlegi viselkedésformát
  2. új viselkedésformával helyettesítjük be
  3. az új viselkedést visszafagyasztjuk

(Ehhez az előző tanulási modellben a 4. szintről vissza kell lépni a 2.-ra, majd újra bejárni az utat visszafelé).

7. A tanulás korlátai, az egy- és kéthurkos tanulás

Argyris: a vallott elméletek (espoused theory) és a követett gyakorlatuk (theory-in-use) között számottevő eltérés tapasztalható. A követett gyakorlat többnyire visszavezethető néhány meghatározó értékre (governing value).

Argyris szerint arra törekszünk, hogy cselekedeteink 4 alapvető értékekkel összhangba legyenek:

  1. saját kontrolunkat érvényesíteni tudjuk
  2. maximalizáljuk nyereségünket, minimalizáljuk veszteségünket
  3. elfojtsuk negatív érzéseinket
  4. olyan „racionálisak” legyünk, amennyire csak lehet

Ezen értékek célja, hogy elkerüljük a kínos fenyegetettséget, a sebezhetőség és a hozzá nem értés érzését Þ védekező mechanizmusokat fejlesztünk ki.

Ez áthatolhatatlan, zárt gondolati körhöz vezet: minél inkább bizonyítnia akarjuk, hogy valaki védekező érvelést használ, annál inkább válik még védekezőbbé érvelése. Következmény: nem következik be a tanulás.

A fenti korlátokba sajátos módon a legképzettebb vezetők ütköznek: minél jobb eredményekkel büszkélkedhetnek, minél sikeresebbek, annál jobb magyarázatot tudnak adni változatlan viselkedésükre.

Argyris a tanulás kétféle modelljét különbözteti meg: az egyhurokos és a kéthurkos tanulás.

Egyhurkos tanulás: vizsgáljuk egy magatartás következményeit, megállapítjuk, hogy az adott következmény megfelel-e elvárásainknak, s szükség esetén módosítunk a viselkedésen, vagy éppen megerősítve tovább folytatjuk.

Kéthurkos tanulás: elvárásainknak meg nem felelő következ­mény esetén először a magatartást meghatározó tényezőket vizsgáljuk felül és változtatjuk meg, s ennek eredményeként változik viselkedésük.

Tanulásról nem beszélhetünk akkor, ha kitaláltuk az új magatartást, csak akkor, ha a várt eredmények is teljesültek.

 

Gábor Papp

Entrepreneur. Online Marketer. TEDx speaker.