Életem legrosszabb üzleti döntése…

1998-ban minden héten rituálé volt, hogy az összespórolt zsebpénzemből megvettem a Sztár Sport nevű újságot. Egy kis foci, Michael Jordan, Dávid Kornél. Volt benne minden. Mai napig emlékszem: 98 forintba került.

Mentem az újságoshoz:

  • “Csókolom, van már új Sztár Sport?”
    “Nem, nem. Csak holnap fog jönni.”
  • Ilyenkor kicsit szomorú voltam, de tudtam, hogy a következő nap már az enyém lesz. 11 évesen kemény dolog volt azért hetene 98 forintot összekaparni.

Mindig azon gondolkoztam, hogy de jó lenne ha egyszer egy évre is elő tudnék fizetni az újságra. Akkoriban 5 ezer forint komoly összeg volt. Ha a locsolásért és a jó bizonyítványért járó pénzt összedobtam, akkor is alig jött ki ennyi pénz.

Kellett volna valami side-business, amiből finanszírozom az egészet.

Ebben az időben a CD másolás és CD írás nagy biznisz volt.

Emlékszem, egy évfolyamtársam, a 6. C-be járó Lovas Gergő nemhogy CD írót, hanem CD író tornyot vett, amivel 4 CD-t tudott egyszerre írni. 20 ezer forintért. Csak hüledeztem, hogy ennyi pénzből 4 év Sztár Spo… Á, bele se mertem gondolni.

Aztán elkezdtem utánaszámolni a mateknak.

Gergő 500 forintért írt egy CD-t másoknak, amin a CD anyagköltség nagyjából 100 forint volt. 400 forint “haszon”. Ha megírt 50 CD-t, akkor gyakorlatilag visszajön a CD író ára. Hetente elég 4-5 CD-t megírni és 3 hónap alatt visszajön a befektetés. De voltak olyan népszerű játékok, amiket 1000 forintért másolt csak. Akkor még nem tudtam, de 11 évesen már a közgazdaságtan alapjaival, a kereslet-kínálattal és az árrugalmassággal foglalkoztunk, holott a hatványozás házit kellett volna Rozika néninek megcsinálni inkább. Akárhányszor átszámoltam, úgy tűnt, hogy működik a matek. Ez egy jó biznisznek tűnt.

Akkor el is döntöttem: veszek én is egy CD írót. De nem vettem.

Nem vettem, mert féltem, hogy nem jön vissza az ára. Vagy hogy apukám nem engedi. Vagy, hogy nem sikerül elég “ügyfelet” találni. Vagy, hogy nagypapám ilyenre úgyse ad kölcsön. Minden egyes ponton csak a kifogások jöttek. És a bizonytalansággal meggyőztem magam, hogy ne csináljam. Így hát nem vágtam bele.

A mai napig ezt az “üzleti” döntésem bánom a legjobban. Nem vágtam bele, nem is lett belőle éves előfizetés. Mehettem minden héten suli után az újságoshoz, ahelyett, hogy már reggel házhoz jött volna az újság. Ebben a sztoriban egy életre megtanultam a döntésképtelenség árát.

A nem döntés és a határozatlanság ugyanis gyakran rosszabb megoldás, mint egy téves döntés.

Ha tévesen döntünk, abból lehet tanulni. Ha viszont meg se próbálunk valamit, akkor csak a “mi lett volna ha” érzést erősítjük magunkban. Még így, közel 20 év elteltével is.

Ha van egy jó ötleted, akkor érdemes belevágni. Vagy legalább átbeszélni másokkal, hogy mi a véleményük róla.

Én például mindig is akartam egy saját blogot csinálni, ezért 2016 elején elindíottam a The Pitch online marketing blogot. Éreztem, hogy ez jó lesz. De volt bennem némi kétkedés. Viszont tudtam: inkább belevágok, minthogy évekkel később is azon töprengjek: “mi lett volna ha”. Nem akartam még egy CD írót az életembe.

1,5 év alatt 260 ezer pageview-nál jár az oldal, és közel 70 ezer emberhez jutott el eddig. Nem rossz számok.

A The Pitch online marketing blog látogatottsági adatai

A The Pitch elindítása az egyik legjobb szakmai és üzleti döntésemnek bizonyult az elmúlt 20 évben. Persze simán előfordulhatott volna, hogy nem lesz sikeres.

De legalább megpróbáltam.

Egy saját ötlet vagy vállalkozás megvalósításának pedig ez az egyik legelső és legfontosabb lépése. Dönteni kell, nem töprengeni.

Tony Soprano is megmondta: “A wrong decision is better than indecision”.

 

 

Gábor Papp

Entrepreneur. Online Marketer. TEDx speaker.